Produktívnak lenni, de hogyan?

 Nem terveztük ezt a könyvet feldolgozni, írni róla. Szerintem a listában sincs, amit összeállítottunk a ParadoxON-nak, de idegennyelven futottam bele pár hete, amúgy magyarul is megtalálható , (köszi YouTube algoritmus) és így történt, hogy igen gyorsan be is pusziltam, hangoskönyv formájában. 

Vajon miért nem lehet letenni vagy szüneteltettni a könyvet? ?

Megjegyzem a motivációs könyvek nem mindig állnak közel a szívemhez. Ráadásul a hatodik érzékem is bekapcsol, ha valami „fake”, vagy „túl marketingelt”, a mögötte rejlő érték pedig elhanyagolható. Nyilvánvaló, hogy David J. Schwartz esetében utóbbit nehéz lenne elmondani, már csak azért is mert könyvét 1959-ben publikálta (1929-es válság, és a 2. világháború utáni időkben járunk, nyakig az Eisenhower recesszió időszakában - az amerikai gazdaság, ezt az időszakot követően kezdett el talpra állni). Tehát biztosan megvolt munkásságára a kellő kereslet. (so in summary, he knew how to scale).

„Gondolkodj nagyban” 

A könyv szerint legtöbben képtelenek nagyban gondolkodni, megelégednek egy középszerű munkával. Páran viszont képesek célokat, kihívásokat maguk elé állítani és ők azok, akik a legvégén valóban valóra válják álmaikat. (ez nem feltétlen anyagi sikerben csúcsosodik ki, sőt...) Ne feledd sokan azt fogják mondani, hogy nem vagy rá képes, tekints úgy az életre, mint egy véget nem érő futóversenyre. Sok felkészülést igényel, nem csak fizikait, de mentálisat is, okosan és kitartóan, kell dolgoznod azért, hogy célba érj, de valójába célba igazán sose fogsz érni, mert hosszabb a táv, mint a maraton – vagy mert igazán sose fogunk semmit késznek, befejezetnek érezni. ?

„Higgy a saját sikeredben, hidd el, hogy megtudod csinálni, higgy a képességeidben és nem utolsó sorban Önmagadban.”

Onnantól kezdve, hogy elhiszed, hogy megtudod csinálni, elmédnek egyetlen feladata van, mégpedig az, hogy addig keresse a megoldást rá, amíg meg nem találta azt. Ő támogat téged abban, hogy véghez vidd célod, addig amig az nem sikerül. „tehát, higgy az elmédben” - (Dr. Joe Dispenza neurológus könyve ehhez tökéletes) higgy a képességeidben és mindig pozitívan állj a körülötte lévő eseményekhez – tud mi, az, amit irányitani tudsz és mi az, amit nem erről részleteiben a következő könyvben.

Megjegyzés: itt gondoljatok az olimpikonokra vagy arra, amikor meg kellet írnotok a 100-200 oldalas kutatási anyagot, és már magától a gondolattól meghátráltatok, hogy nem vagytok rá képesek aztán hányan lediplomáztak stb... Valójában nem lennének Olimpiai játékok, ha mindig úgy gondolkodnánk, hogy nem tudjuk megcsinálni, úgyis jobb nálunk a másik.

Szóval onnantól kezdve, hogy elhiszed, hogy képes vagy irányítani az életed, megnő a képességed és a hajlamod is arra, hogy véghez vidd terveid, célba érj. (huuu ez, nagyon motivációs, de amúgy, így van) ha úgy gondolod ? vagy valamiben, akkor igazán jó sosem leszel. Ez ilyen...  – tehát tessék pozitívnak lenni. 

"A kifogások, és a félelem miatt vagy kudarcra ítélve."

A legtöbb bukásnak az oka az, hogy mindenre mindig van kifogásod. Túl fiatal vagy, túl öreg a piaci helyzet stb.. (ezért is írtam le a bevezetőben, hogy Schwartz a könyvét recesszió időszakában publikálta, szóval mondhatta volna azt, hogy „fuck this shit”)

Megjegyzés: Amikor meghallom valakitől, azt a kifogást, hogy „nem volt rá időm” vagy „nincs időm”, ezt és ezt csináltam blablabla, akkor (ha épp kicsit morcosabb hangulatban vagyok) megkérem, hogy tiszteljen meg annyival, hogy inkább azt mondja „nem élvezett/élveztél prioritást”! Mindjárt más a baba fekvése – magyarul érdemes tisztelni mások idejét és erőfeszítéseit  ?‍♀️– de Schwartz nem, erről ír, ez megint csak a belső frusztrációm papírra rögzítése.  

Szóval félelem a bukástól. Annak, akinek már igazán nincs mit veszítenie, nagyobb önbizalommal vág bele mindenbe, míg az, akinek középszerű az élete, félig meddig meg is van vele elégedve, mindig a kifogásokat fogja keresni arra, hogy miért nem, mert neki valójában pont elég kényelmes a helyzete, ahhoz, hogy ne lépjen előre, mert az „túl megterhelő”.

A siker nem szerencse kérdése, hanem a felkészültség, tervezés és mély önismereté. Ne légy az, aki mindig kifogásokat keres, ne légy az áldozat! Kezdj hinni magadban, mert így fognak mások is hinni benned. (megint motivációsra fogtam, upszii) Ne légy az a személy, aki a gyerekeire, párjára, családjára mutat, és azt mondja, „látod miattuk nem lettem sikeres” inkább légy az, aki azt mondja – „látod mindezt értük építettem fel, miattuk csináltam”. ?

Folytatás ?

fajl 001 3

Maksimovic Ágnes

 

Disclaimer: a könyv megtalálható magyarul is, de az eredeti nyelven lett meghallgatva, így az esetleges teoriák másképp való lecsapódásáért „sorry, but not sorry”.


Nyomtatás   E-mail

Ezt olvastad már?

A jó vezetők esznek utolsónak